Az élet nem habos torta - mondta Virág elvtárs, és ebben feltétel nélkül igaza van. Különösen itt Kelet-közép Európában nem az. Az ember már annak is örül, ha jut néha napján egy kis almás pite, sütemény whatever.
Pénzügyi válság van, ráadásul világméretű. Nekem ebben nincs semmi újdonság, én eddig is nyakig ültem az adósságban, és eddig is rossz volt az adó morálja azoknak, akiknek meg én hiteleztem.
Tovább rontja a helyzetet, hogy sajtóipari szakmunkás vagyok valahol Erdélyben. (Úristen, hogy leszűkítem ezzel a kört, le fogok előbb utóbb bukni...) A fizetésről itt tényleg nem érdemes beszélni, mert az tényleg a legkevesebb.
Ja és választások is voltak náluk, úgy biz ám. Dilemmámat, hogy elmenjek-e szavazni megoldotta a választási törvény, amely előírja, hogy a választópolgár csak abban a helységben szavazhat, ahová a személyazonossági bizonyítvány szerint az állandó lakhelye van. Ehhez képest a munkahelyem kétszáz kilométerrel odébb van, szó se lehetett róla, hogy hazamenjek élni állampolgári jogommal. Megkönnyebbülten sóhajtottam mire nem jó a diszkrimináció: - megkönnyíti az ember döntéseit. Így egyetlen túlbuzgó öntudatos polgár se vetheti szememre a kötelesség mulasztást, mert ugye előbb a munka... Aztán meg persze születésnapi buli, irány a sárga föld.
Nem, nem vagyok alkoholista, csak szeretem a sört és a bort, jól van, na a pálinkát is, meg a whiskyt, a tequilát, a konyakot, a rumot és így tovább.
Na szóval megvoltak a választások, lett is meglepetés, a las vegas-i kaszinókat megszégyenítő választási törvénynek hála, sok múlott a mázlin, nem jutottak be addig húzóembernek számító képviselők, szenátorok, de bejutott néhány olyan arc, akit a pártvezetés se ismer. Muhaha...
Ja és a jelöltekről is essen pár szó. A mienkről persze: magyarok vagyunk, vagy mi a zisten. A megszokott régi arcok mellett fiatalos lendülettel vette harcba magát az új politikus nemzedék, akik rátermettségéhez kétség sem férhet. Ziher kiharcolják nekünk majd az autonómiát, majd legközelebb persze, mikor tényleg mandátumhoz jutnak.
Itt van például az egyik hamvas arcú jelölt (ifjú hölgy) aki remekül ráérzett a modernkor legkorszerűbb kampánytechnikájára, a kommunikáció és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozva alapozta meg rendkívül nagy horderejű, lényegre törő mondanivalóját: beszélgessünk. Ennek ellenére sajnos, a hozzá nem értő szőrös szívű választók nem szavazták be a parlamentbe, sőt keserű kudarc lett a vége. Pedig mennyi mindent elárul hihetetlenül gazdag magyar szókincséről, remekbe szabott grammatikai fordulatainak sokszínűségéről, az a mondat, amellyel még a helyhatósági választások után így kommentálta a megyei RMDSZ választási eredményét (szó szerint): 9 polgármestert (sic!) nyert az RMDSZ...
Látva a hozzá hasonló zseniális ifjú politikusok reménykeltő szárny próbálgatásait nem kétséges számomra, hogy az erdélyi magyarság jövője jó kezekbe kerül.
